Ismét egy hollywoodi stúdiófilm, ami készülttekor nem ígért semi jót. Hogy miért is nem? Lássuk az előzményeket:
Adott egy történet, ami egy kitaláció egy amerikai író tollából, aki Tennessee-ben született, aztán a Harvardon a japán művészetekre specializálódott. Arthur Golgen egyszer vette a bátorságot, és írt egy Japánban játszodó regényt, ami 1997-ben jelent meg, és világszerte évekig vezette az eladási listákat. Állítólag segítségére volt többek között Mineko Iwasaki, foglalkozására nézve valódi gésa, és akivel az író sok interjún keresztül próbálta egyeztetni az elképzeléseit. Ez aztán valószínüleg nem jött össze, mert Mineko Iwasaki aztán Geisha of Gion címmel megírta a saját verzióját.
Aztán jött Hollywood, megvette a megfilmesítési jogokat, és rábízta a rendezést arra a Rob Marshall-ra, akiről én speciel nem tudtam semmit. És nincs is mit tudni róla, ha csak valakinek a Chicago (2002) című musical nem keltette fel az érdeklődését. Az enyémet nem.
Hogy fokozzák a "biztos kudarc lesz" érzést, úgy döntöttek, hogy felépítenek valahol az amerikai pusztán egy japán várost, és ott forgatják a filmet teljes egészében. Ezt a hülyeséget még megfejelték azzal, hogy szerződtettek egy rakás kínai színészt a japán karakterek megformálásához, ezzel aztán nem kicsi felzúdulást keltve Japánban.
Szóval, ilyen előzmények után az gondoltam, ezt kihagyjuk, és nem töltjük a drága időnket újabb hollywoodi hülyeséggel. Egy ideig nem is került képbe a film, de ahogy olvastam az elég szélsőségesen alakuló véleményeket, ahol néhány értékelhető kritika és hozzászólás is volt később, csak-csak ott motoszkált a fejemben, hogy mégis meg kellene tekinteni.
A végső lökést végül a színészek adták meg, mert a japán kritikák ellenére igen kiváncsi voltam olyan kedvenceim szereplésére, mint a kínai Gong Li és Zhang Ziyi, akik napjaink legismertebb ázsiai színésznői, és természetesen a japán Ken Watanabe is érdekelt, aki Eastwood háborús filmjében (Letters from Iwo Jima) később igen szimpatikus volt.
A fenti bajlós előzmények ellenére kellemes meglepetésként ért minket, hogy egy nézhető, élvezhető filmet kaptunk. Tökéletesen sikerült az illúzió teremtés, és így nekünk, európai nézőknek nem tűnik föl, hogy valójában nem is Japánban járunk. Aki szereti a nagyívű filmeposzokat és a romantikus szerelmi történeteket, az imádni fogja. Aki meg nem, az sem fog csalódni. Egyszer mindenképp mehet.
A DVD kiadvány egész tűrhető, külön papírtokjával kiemelkedik a hazai átlagos kiadványok közül. A kép- és hangminőség is átlagon fölüli, jó lenne, ha minden DVD ilyen paraméterekkel bírna.
Értékelés:
Ajánlás: AJÁNLOTT
Film: 7/10
Kép: 5/5 - 16:9/2.40
Hang: 5/5 - angol DD 5.1
Felirat: 3/5
21:9: 50%
Kiadvány: 4/5
